Ebben a csodálatos időszakban egész sor tárgyi cselekvés rögzül. Cselekvése egy részét csak felnőttek segítségével, másik részét már önállóan tudja végezni. Az első év végén a tárgyakat a hüvelyk- és mutatóujja közé fogja, mintegy csipeszként használva ujjait. A második évben önállóan jár. A harmadik évben az alapvető mozgási funkciók, mint a járás, a futás egyre jobban tökéletesednek és koordinálódnak. A járás tökéletesedésével egyre nagyobb területeket "hódít" meg. Előtérbe kerül a természetes és mesterséges anyagok megismerése, így a játszótéri homokozó remek kikapcsolódást jelent.

A korszak két fő sajátossága, a felfedezés és próbálkozás

1. A felfedezés során összefüggéseket keres, ily módon megismeri és megérti környezetét

2. A próbálkozás lényege, hogy a gyermek kipuhatolja, mi az amit meg tud tenni, mire képes

Minél több kerti játéka van a gyermeknek az első éveiben, annál érdeklődőbb lesz a későbbiekben. Viszont a túlzott játékmennyiség sem helyes mert később akadálya lehet a társaival történő kapcsolat kialakításában.

A három éves gyermek kerti játékai építő jellegűek, túlnyomórészt utánzáson alapulnak, a utánzás segítségével jobban megérti a világot. Gyakran igényli hasonló korú társak társaságát, de a játék szituációban még nehezen boldogul. A dacreakció is sajátossága ennek a korszaknak, a gyermek viselkedése olyan, mintha függetlenedni akarna, de valójában nem ez történik. Szorosan kötődik a felnőttekhez kívánja közelségüket. Nem független akar lenni, hanem önálló. A közös játékra való hajlam inkább idősebb gyermekek felé irányul a játszótéren.